mycowboots.com

Szabó Lőrinc Lóci Versek, Szabó Lőrinc Leghíresebb Versei

Lóci óriás lesz Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta az erkélyr�l a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcs�nek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt. Nem birtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek? ) És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek köröttem és minden láb volt, csupa láb, és megn�tt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén. És ijeszt� volt odalentr�l, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és er�sek s én gyönge és kicsi vagyok.

Szabó Lőrinc versei – íme a legismertebb Szabó Lőrinc költemények - Neked ajánljuk!

Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! Az ünnep azé, aki várja Szabó T. Anna verse Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás.

Szabó Lőrinc: A rádió Lóci beteg volt, sírt egész nap, kis testéből sütött a láz, nyűgösködött, tűz-víz gyötörte és kinin és borogatás: betegségtől és gyógyulástól egyformán irtózott szegény, mindent kívánt és nem mosolygott se képeskönyvön, se mesén, pedig egy perc, egy percnyi vígasz, ha csak megnyugszik egy kicsit, már álomba ringatta volna teste és lelke kínjait. Végül a rádiót akarta. -- Nyisd csak ki! -- szólt, szorongva, mert félt, hogy rossz lesz a gép, amelyet úgy szétcsavargált s összevert. -- Próbáld meg! -- kérte szomorúan... S felzendült valami zene, s oly gyönge volt, hogy rögtön tudtam, Lóci megint babrált vele, megint babrált a rádióval; de most nem bántam, és csak az járt eszembe, hogy végre itt van az álomhozó jó vigasz. Lócit persze a rádió is kínjában érdekelte csak, sírt tovább, és hányta-vetette magát a takaró alatt, én azonban szerettem volna a gépet megjavítani, s addig ütöttem, feszegettem, míg végképp vége lett neki. Csalódva mentem a beteghez, hogy elmarad az öröme; a gyerek sírt, nem is figyelt rám, s az anyja szólt: -- Te, Lóci, te, figyelj csak!

remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor egy-egy pillanatra én is lehúnyom a szemem és szédülök: érzem közeled, arcom arcod édes vonalaiban fürdik, kezemet sütik forró kebleid, újra csókolsz, s én rémülten ébredek: óh, hisz ez már őrület – s mégis oly jólesik beléd veszteni magamat: egész tested körülömöl és én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben. OLvass tovább – Szabó Lőrinc versek gyerekeknek Hirdetés

== DIA Könyv ==

Van öröm, amely mindörökre tart, nem árt neki szó, se tűz, se kard, se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor, mitől a világ oly sokszor komor. Van öröm, amely soha nem apad, s ez az öröm: add másoknak magad! Míg élsz, magadat mindig adhatod. Adj szót, vigaszt, ha van falatot, derűt, tudást, vagy békítő kezet, mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, s meggazdagítva lelked asztalát. Csoda történik: minél többet adsz, Te magad annál gazdagabb maradsz. Tavasz van! Gyönyörű! József Attila verse Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! FEBRUÁR SZABÓ T. ANNA verse Hallod, hogy pendül az ég?

S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.

Sulinet Tudásbázis

  • Szabó Lőrinc versei – íme a leghíresebb Szabó Lőrinc költemények
  • == DIA Könyv ==
  • Szabó Lőrinc versei – íme a legismertebb Szabó Lőrinc költemények - Neked ajánljuk!
  • SAILING MOBIL WC FOLYADÉK - Ecowian

Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt - föl! föl! - mint az els� hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt. És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszut állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyülöltem mindenkit, aki elnyomott. Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!... És ekkor zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! - Aztán: No, ne félj - mondtam csenedesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.

az apu egészen elrontotta a rádiót! -- Lóci felült és megbüvölve ismételte a szörnyü szót, hogy: `elrontotta! ` és: `egészen! ` és rám nézett, hogy igaz-e? Bólintottam, s ő már mosolygott s az anyja szólt -- Meg kellene, meg kell az aput verni érte!... Megverjük aput! -- szólt megint. -- S Lóci tapsolt: -- De érdekes lesz! -- s felejtett lázat és kinint, és szeme ragyogott, hogy íme kikapok, ha nagy vagyok is, új erőre kapott az örömtől, hogy hibáznak a nagyok is, s elgondolkozva, megnyugodva hálásan nevetett felém, és egy kicsit beszélgettünk, és lassan elaludt szegény. 1934

– De hisz még nem tudsz írni, te! – Nem is írtam, csak kigondoltam. – No, halljuk. – Hát figyelj ide, – szólt Lóci, azzal nekikezdett s két sorban elmondta a verset: "Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja. " Kis Klára csodálkozik (részlet) Jött a kis Klára: – Apu, adj pénzt! – Majd holnap. – Most! irkára kell! – Megnéztem mégegyszer a tárcám: – Sajnos, nincs. – Ő nem hitte el: – Nincs egy pengőd? ugyan, ne viccelj! – és hangosan fölnevetett: – Irkára kell, hát hogyne volna! Kéne, de ha nincs, hol vegyek? Nyitnikék (részlet) Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, az a törékeny tündéri dísz, mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zuzmara.